Megjegyzések: slash; fiúxfiú; durva, obszcén szavak elhintve
Jenissi (Topp Dogg) x SUGA (BTS)
Jenissi (Topp Dogg) x SUGA (BTS)
Suga – Yoongi szemszögéből írva
Kötelező nyári gyakorlat. Nem pihenhetsz nyáron se.
Szakmát akarsz? Akkor év közben és még nyáron is meló van. Ha vendéglátós
szakmát akarsz nincs olyan, hogy megszabott ideig dolgozol. Átlagosan nyolc
órát. Itt hajnalban jössz és zárásig maradsz, még ha nem is szabadna.
Vagyis
tavaly így volt, csak azóta az étterem tulajt cserélt.
Százhatvan óra és csak most kezdődik. Nyáron nagy a
tömeg. Az iskolai koszt helyett éttermin élnek, így a vendégek többsége
iskolás, akiknek a szülei nem igen tudnak kaját adni a gyereknek így befizetik
egy menüre, hogy „Egyél!”.
Szakács
szeretnék lenni. Mester séf. Az ország, sőt a világ legjobbja. Ha álmodnék,
miért tenném kicsiben? Lépésről lépésre, mászom meg a csúcsot. És mint mindig,
most is a béka segge alól kell felküzdeni magam. A gyakorlaton lévőket, de még
az új szakácsokat is úgy kezelik a régebbi dolgozók, mint a mosogató rongyot.
Semmibe veszik még a szimpla konyhai kisegítők is az olyanokat, akiknek meg van
a szakma, és már tapasztalattal is rendelkeznek. Ez a konyha hierarchiája
mindenhol.
A
pincében lévő öltözőből lassan battyogtam fel a lépcsőn a konyha üzembe. A fiatal
főszakács nő nagyban kavargatott valamit. Készülő étel közelébe nem engednek.
Mondván úgyis csak elrontanám. Szokásomhoz híven, szerényen odaálltam mellé és
üdvözlés után jött a napi legalább kétszázszor elhangzó kérdésem:
- Mit csináljak?
- Nem tudom. Állj arrébb. – felkapta a hússal teli tepsit
és elindult a helyiség végébe a sütőkhöz. – Kérdezd meg hátul. Nem is. Inkább csinálj
panírt.
- Mennyi tojásból?
- Negyven.
- Mennyi liszt?
- Három kiló.
- Tej?
- Találd már fel magad! – ripakodott rám. – Három.
Visszamentem a pince
le-feljáró ajtajához, a lépcső tetejéről elvettem a tojásokat és hátravittem a munkaasztalhoz,
aminek egyik felét a konyha mindenese és MinRi, az egyik gyakorlatis csaj foglalta
el a reggeli készítésével. Persze csak maguknak csinálnak, és ilyenkor érzem
úgy, hogy jó döntés volt reggelizni, mielőtt eljövök otthonról.
Egyesével felcsapkodtam a
tojást egy kis salátás tányérba, hogyha rossz, ki tudjam dobni azt az egyet és
ne az egészet. Ha jó volt beraktam a panírnak szánt nagy piros tálba. Ezzel
végezve hozzáöntöttem két tejet és összekevertem. A krémszínű cuccba egyesével
öntöttem a lisztet, csak akkor adva hozzá a következőt, ha csomómentes az előző
adaggal. Lemertem egy kisebb adagot egy öt literes vödörbe és elraktam a hűtőbe
„Tartalék” felirattal ellátva.
A fekete mosogatóban – ami a
korábbi helyemmel, a munkaasztallal van szembe – már most edény-hegyek voltak.
Azokon átvergődve elkezdtem lemosni kezemről a már száradó félben lévő masszát.
A drót dörzsit is igénybe vettem. Szemem sarkából láttam, hogy elzúg mellettem
valaki egy „Megjöttem!” kiáltással, majd egy irritáló sikítás zavarja meg a
rádióból szóló zene adta nyugodt hangulatot.
- Oppa! – MinRi felébredt. – Késtél.
- És elmentem! – zúgott el mellettem megint a srác, majd
szépen lassan visszatolatott. – Helló. Te meg ki vagy?
- Yoongi. Szakács tanuló. – hajoltam meg, miközben kezem
törölgettem egy konyharuhába.
- Ah, értelmes emberi lény! Jenissi vagyok. – mutatkozott
be.
- Oppa, megint késtél. – jelent meg mellettünk MinRi.
- És?!
- Oppa, miért nem szeretsz?
- Még mindig itt tartasz?! – emelte fel a hangját.
- Igen. – kezdett el hisztizni a csaj.
- Emlékszel mit mondtam?
- De én azt nem hiszem el! – toporzékolni is elkezdett.
Itt volt az a pillanat, amikor úgy éreztem ideje lelépni. Csak arra nem
számítottam, hogy Jenissi fogja magát és száját az enyémre nyomja. Ez csak
kicsit sokkolt volna. De basszus! A szívem valami hihetetlen idiótán kezdett el
viselkedni. Össze-vissza kalimpált.
- Így már elhiszed?!
- Ez csak egy szájra puszi volt. Ilyet az idolok is
csinálnak, még sincsenek együtt és nem melegek.
- Csak csókolj vissza! – suttogta, miközben újra ajkaimra
hajolt. Ekkor éreztem először, hogy az agyam kikapcsol, és nem tudok
gondolkodni. A szívem hevesebben vert és testem magától mozdulva húzta közelebb
az alig pár perce megismert srácot.
- Ya! – kiáltott fel MinRi! – Oppa a végén még felfalod! –
csapott a hátára az előttem állónak. – De akkor sem tudom elhinni. Yoongi oppa
is meleg? – nézett rám.
- Bezony! Ő a barátom. Miatta nem vagy az esetem! –
válaszolt helyettem Jenissi.
Aha, szóval meleg lettem. Anyámék megölnek.
Sokk hatás alatt állva fordultam
vissza a mosogatóhoz, ami akár fürdőkád is lehetne, mert akkora. Nem figyelve
mit csinálok, úgy pakolgattam az edényeket, hogy be tudjam dugni a dugót. Miután
ez megtörtént megnyitottam a csapot. Megszokásból nyúltam a folyó víz alá, ami
hiba volt, mert csak a meleget nyitottam meg és a hirtelen jött égető érzés
miatt leblokkoltam. Jenissi tépte ki a kezem a víz alól és nyomta a másik csap
alá, amiből a hideg ömlött.
- Miért nem figyelsz, mit csinálsz? – korholt. – Figyu,
komolyan mondtam, hogy meleg vagyok, és azt is komolyan gondoltam, hogy az
esetem vagy. Viszont, ha téged zavar, csak szólj. És kösz, hogy megmentettél
azzal, hogy visszacsókoltál. Egyrészt jól esett, más részt meg megszabadultam MinRitől.
– kihúzta a kezem a víz alól és adott rá egy puszit. – Gyógy puszi. – mosolygott
majd arcomra nyomott egy puszit és vigyorogva elsétált.
Még
sokkosabb állapotban fordultam vissza a mosatlanhoz, miközben a szívem
idétlenségét próbáltam szabályozni. Amint kezem a vízbe ért ugrottam egy
nagyot.
- Ja, igen. A hideg víz. Az valahogy megint ki maradt. –
beszéltem magamban. Már skizofrén is
vagyok?!
A
tálak és a merő eszközök már az öblögető részben voltak, mikor kaptam az
utasítást, hogy aprítsak hagymát. elballagtam ismét a lépcsőig lehajoltam az
odakészített hagymáért. Tálastól felkapva vittem megmosni azt a zöldséget, ami
a legszívtelenebb embereket is meg tudja ríkatni. Kivéve, ha megmossuk, és nem
hajolunk fölé, amikor daraboljuk. A hagymán kívül már víz is volt a tálba, úgy
raktam a munkaasztalra közvetlen a csempe mellé. Összeszedtem egy deszkát meg
egy kést és neki álltam megpucolni.
Amint
egy kész volt, félbe vágtam és úgy fordítottam, hogy a gyökeres része ne felém
legyen. Elkezdtem hosszában összevágni, majd fordítottam rajta és a csíkokból
kockát csináltam. Mikor egy hagyma kész volt szétterítettem és úgyis
végigmentem rajta párszor a késsel. A sokadik hagymánál jártam, amikor rosszul
fogtam a kést, így az megcsúszott és elvágtam az ujjam. Emeltem a számhoz, hogy
bekapom, de amikor feleszméltem, már más szájában volt az ujjam.
Kikerekedett
szemekkel néztem Jenissire. Elakartam húzni a kezem, de szorosabban fogta le.
Percekig így szemeztünk. A szívem megint idiótán kezdett viselkedni.
- Minden rendben? – érdeklődött aggódva.
- Ja, csak azt hiszem szívritmus zavarom van.
- Tudom, mit érzel. – nevetett fel. Nem, nem tudod! – Gyere, bekötöm.
Válaszom meg sem várva húzott maga után. Az irodában
leültetett a beszélgető fél székébe, míg ő a főnöki székben foglalt helyet, úgy
kutakodott a fiókokban.
- Na, meg van! – emelte fel az elsősegélydobozt. – Kérem a
kezed.
- Miért vagy itt? – tört ki belőlem, magam sem tudom
miért.
- Hogy ellássam a sebed? – nézett rám értetlenül.
- Nem úgy értem. Miért kellett bejönnöd dolgozni?
- Matt részegen mentem haza
tegnap.
- És ez hogy függ össze?
- Anyám beszervezett. Választhattam.
Vagy szobafogság és pénzelvonás, vagy bejövök mosogatni. Reggel még jobb
ötletnek tűnt a szobafogság, de azóta változott a véleményem. – nevetett. – Na,
ez is kész. – nézett rám, majd megint ajkaimra puszilt.
- Taeyang! – kiáltott a
főnökasszony.
- Anya! – kiáltott vissza Taeyang.
Aha, kis hamis. Becenevet ad meg
ismerkedésnél…
- Már megint molesztálod a
tanulókat! – akadt ki a nő. - Kérlek, ne perelj szexuális zaklatásért! – nézett
rám esdeklőn.
- Nem értem miért perelnék…
- De munkahelyi zaklatás miatt
tudnál. – hüledezett.
- Maga most rá akar beszélni a
perre? – nevetve mentem el a főnök mellett.
- Nyugi anya, jó fej gyerek. –
hallottam még Jenissi, azaz Taeyang hangját.
Visszaérve a tűzhelyek közé
megcsúsztam a járólapon. Fejben már lepergett előttem az életem és készültem a
becsapódásra, de az elmaradt. Kinyitottam szemeim és megpillantottam Taeyangot.
- Vigyázz, csúszik! – nevetett
miközben egyenesbe állított. – Valaki kurva gyorsan mossa fel ezt az uszodát! –
kiáltotta. Egyszerre három helyről jött vissza a kiáltás:
- Yoongi!
- Nem az új srác! MinRi!
Csináld.
Nagyokat pislogva mentem vissza
a mosogatóhoz. Épp csak odaálltam, amikor a lábamhoz nyomtak egy forró tepsit. Ez nem az én napom.
Taeyang meg is jelent.
- Figyelhetnél! – esett neki a mindenesnek. – Én is
hozzád vágjak egy forró tepsit?!
- Yoongi! A raktárból hozzál ki tíz lisztet! – kiáltotta a
főszakács.
- Oké! – kiáltottam vissza és otthagytam a szidó és szidott
feleket.
A
raktáron elkezdtem végig futtatni a szemem. Nagyon kiakadtam, amikor
megpillantottam a liszt helyét. Melyik
retardált teszi a legfelső polcra?! Körülnéztem még egyszer. Az egy literes
kis olajok a földön, viszont a kilós lisztek, amiket nem egyesével viszünk ki a
polc tetején. Ráadásnak csak az instabil létrával megközelíthető. Még ma meghalok!
Csak
az első fokra léptem fel már dülöngött az egész. Megkapaszkodva a polcokban
másztam meg az ötödik fokig. Nagy nehezen kihúztam a lisztet és lejjebb engedve
kezem leejtettem a létra mellé a földre. A hirtelen súlyváltozástól lezúgtam a
létráról egyenesen Taeyang karjaiba. Mi
van?!
- Foglak. – nevetett. – Kifejezetten önveszélyes vagy. Ez
tetszik. Vigyázhatok rád?
- Már elengedhetsz.
- Nem akarlak. Valójában te se. Szerinted miért van „szívritmus
zavarod”?! Ugyan ezt érzem. Ha gyors vagyok, akkor lassítok, csak adj esélyt.
- Dolgoznom kéne. Tudod, nekem a szakmám függ ettől.
- Ez egy igen?
- Akárhogy nézem, arra a kérdésre nem válaszoltam.
Kezdjük a haverkodással, Taeyang. Meg mondjuk az őszinteséggel. Elemezném a
bemutatkozásod is, de…
Megcsókolt. A szívem megint meghülyült, az agyam aludni
ment, így csak ketten voltunk a raktárban. Még mindig a karjai közt voltam.
- De nem fogod, mert nem hagylak beszélni. – ismét számra
tapadt.
