- Yeonji, ne! – kiabált futva kutyája után Jungkyun egy szál
alsógatyában. – Hozd vissza! - A nagy fehér kutya szájában a takaró csücske
volt, a takarón pedig egy alsó nadrág. – Yeonji, állj már meg! – rimánkodott a barna
hajú, de kutyája csak azért sem állt meg.
- Te, Jaewook. Nem kéne segíteni neki? – érdeklődött Yuseong
párjától.
- Áh, dehogy. Hadd rohangáljon.
A nappaliban ültünk. Jaewook és Yuseong a kanapét foglalták
el, ahogy a Szöszi a Vörös ölében feküdt. Én könyvet olvastam volna a fotelben.
Három napja próbálom elolvasni ezt az oldalt, de nem hagynak figyelni. Zajban
nem tudok koncentrálni.
- Néha olyan gonosz vagy. – ült fel párja öléből Yuseong,
hogy vezetőnk segítségére siessen.
Megállt a kutya előtt terpeszben és széttárta karjait.
Yeonji elengedte a takarót, ráugrott a kis Szöszire és elkezdte nyalogatni az
arcát. Jungkyun kihasználva az alkalmat összeszedte az ágyneműjét és Hyuntae
alsónadrágját.
- Kösz, Yuseong.
Yeonjinak feltűnt, hogy gazdája épp szökni készült így
fordítottak a fogócska felállásán. Jungkyun utolsó pillanatban csukta be
kutyája előtt a szobaajtót, aki kaparászva és nyüszítve akarta magát
visszakönyörögni a szobán belülre.
- Tiszta nyál vagy. – nézett végig Jaewook barátján.
- Ne is mond. Dori, Tori, és Duri nem csinálnak ilyet. –
jobb kezét végighúzta az arcán majd lerázta, mintha ennek a mozdulatnak
köszönhetően megszabadult volna az arcán lévő nyáltól.
- Megcsókolnálak, de előbb mossuk le a pofidat. Nem
akarom megkóstolni Yeonji nyálát.
- Hogy te milyen érzéketlen tudsz lenni. – hitetlenkedett
Yuseong a fejét csóválva.
- Bocsánat. – biggyesztette le ajkait Jaewook. – De akkor
is mossuk le. – kézen ragadta és maga után húzta a konyhába.
A nappaliból rálátás van a konyhára, így láttam, hogy a
sütőn lévő konyharuhát a csap alatt bevizezi, majd finomkodva letörli Yuseong
arcát. Abba maradt az arc törlés. Egy ideig csak bámulták egymást, aztán Szöszi
hirtelen a Vörös ajakaira tapadt.
Felháborodva csaptam össze a könyvet a kezemben, miközben
felpattantam a fotelból.
- Ya! Kövessétek Jungkyunék példáját és menjetek szobára!
Felpaprikázva a szobámba vágtattam. Ledőltem az ágyamra,
a könyvet az ágy melletti éjjeliszekrényre dobtam és lehunyva szemeim igyekeztem
elaludni, kihasználva a szabad napot.
Arra ébredtem, hogy valamelyik rám veti magát, aminek
köszönhetően egy hatalmas, fájdalommal teli nyögéssel ültem fel, majd dőltem
vissza a párnák közé.
- Te állat! – nyögtem a még mindig rajtam fetrengőre.
- Hyung! – csillantak fel Hyuntae szemei. – Ébren vagy?
- Nem!
- És mikor leszel ébren?
- Soha.
- Hyung! – kezdett el ugrálni rajtam.
- Öt perc. Jó?! Adj öt percet! – nyögtem megint, miközben
próbáltam lelökni magamról.
Kivonult a szobából én meg átfordultam és folytattam
korábbi tevékenykedésem – az alvást.
Ezt egészen addig folytattam, míg csapatunk legfiatalabb
tagja rám nem vetette magát megint.
- Ya! Kínozz mást! – kiáltottam rá.
- De csak te vagy itthon. – biggyesztette le ajkait.
- A többiek hol vannak?
- Jungkyun bement a kiadóba, mert ott hagyott valamit.
Yuseong és Jaewook pedig bevásárolnak, mert üres a hűtő. Amúgy ideje lenne
felkelned. Délután öt múlt és ebédelni, sem ebédeltél már velünk.
- A többiek mikor mentek el?
- Úgy egy órája, szóval nemsokára itthon lesznek. – kattant
a zár. – Na, végszóra. – korgott a hasa így kisétált a szobából.
Ledobtam magamról az átizzadt felsőmet, a szekrényből
kihalásztam egy tisztát és a konyhába menet belebújtam. Egy hiszti roham közepébe
csöppentem.
- De nem akarok egy macskát a lakásba! – kiabált Yuseong.
- Én meg hörcsögöket. – szólt közbe Hyuntae.
- De ez egy kóbor macska! Az utcán szedte össze! –
mutogatott hevesen Jaewookra.
- Még egy ok, hogy maradjon. – szólalt meg a Vörös
nyugodtan.
Értetlen fejjel figyeltem a történteket, Jungkyun meg
erősen gondolkodott valamin.
- Te vagy a vezető Jungkyun. – nézett rá hevesen és
esdeklőn Yuseong. – Mondd neki, hogy tegye ki a szűrét.
Jungkyunnak fel sem tűnt, hogy hozzá szóltak, annyira
gondolkozott.
- Meg fogja enni a hörcsögeimet! – toporzékolt Szöszi.
- Még egy ok, hogy maradjon a kis szőrpamacs. – nevetett
fel Hyuntae. – Tényleg, neve van már?
- Arra gondoltam, hogy lehetne Royangie. – felelte Jaewook
és ahogy a fiatalabb fele fordult megláttam a kezében tartott foltos fehér
cicust.
- Byunghwa! – kapta felém a tekintetét Jungkyun. –
Hyuntae utálja a hörcsögöket, mi meg mind a saját kedvencünk pártját fogjuk.
Berry a szüleidnél van így tied a döntés. Rajtad múlik, hogy bővül e a csapat,
vagy sem.
Én döntsek? ÉN?!
- Hyung! – nézett rám a három fiatalabb kérlelő
tekintettel.
- Ha figyelembe vesszük, hogy van egy Yeonjink, három
hörcsögünk, meg egy Hyuntaenk… Az a macska már nem oszt, nem szoroz. – rándítottam
meg a vállam.
- Ya! Ne fikázzuk a kisebbet. – kulcsolta össze a
mellkasa előtt a kezét a maknaenk.
- A cicus marad. – jelentette ki Jungkyun.
- Hyung, megfoghatom a cicát? – érdeklődött a már fekete
hajjal parádézó bohócunk.
- Persze, de csak óvatosan. – nyújtotta át az
újdonsült kis kedvencét Jaewook.
Tudtam, hogy ez
lesz.
A macsek megkarmolta Hyuntaet, aki ennek köszönhetően
elejtette az állatot. Yeonji utána iramodott a csapat pedig a kutya után.
- Yeonji, ne! – kiabálta egyszerre Jaewook és Hyuntae.
- Nem bántjuk a megoldást a hörcsög problémára! – kiabált
tovább legfiatalabb.
Yuseong futás közben tarkón vágta, majd mikor rájött,
hogy neki nem érdeke megmenteni a macskát megállt. Jungkyun fütyült egy
hangosat hirtelenjében, mire ijedtemben orra buktam, Yeonji felé kapta a fejét
így Hyuntae a nyakörvénél lefogta, Jaewook átugrotta a kutyát, bukfencezett
egyet és felkapta a szőrgombócot.
- Megvagy! – simogatta nyugtatóan a rémült cicát miközben
gügyögött neki.
- Yeonji! Nem bántjuk a barátomat! – korholta Hyuntae a
kutyát.
Feltápászkodtam a földről, vissza ballagtam a konyhába.
Összedobtam két szendvicset, és a szobámban ülve elfogyasztottam. Csak egy
fürdés erejéig dugtam ki az orrom a szobából. Vissza fele menet benéztem a
nappaliba, ahol a két legfiatalabb próbálta Yeonjit tanítani arra, hogy nem
bántjuk Royangiet.
Reggel korán keltünk. Este megint fellépés van így muszáj
egy kicsit gyakorolni. Összepakoltam az edzős cuccom, felvettem a rongyokat,
amikre a stylistok rábólintottak és kivonultam elintézni a reggeli
tevékenységeim. Épp fogat mostam, amikor hallottam Jaewook ijedt kiabálását:
- Hova viszed? – fogkefével a számban vonultam ki és
láttam, hogy Hyuntae a két mellső lábánál fogva viszi be Royangiet Yuseong és
Jaewook szobájába.
Szöszi és Vörös eszeveszett tempóban, fénysebességgel
száguldottak utánuk. Jaewook beesett a szobába, Yuseong picit tovább csúszott a
zoknija miatt, de megkapaszkodott az ajtófélfában és berontott a szobájába.
Lassan én is odaértem és már csak azt láttam, hogy
Hyuntae a földön ülve röhög, Jaewook Royangiet, Yuseong pedig Durit, Torit, vagy
Dorit szorongatja.
- Itt meg mi történt? – hallottam az ismerős hangot magam
mögül.
- Ez az állat – mutogatott hevesen a földön röhögőre
Szöszi. – Bedobta Royangiet Torihoz.
- De félre löktem és még időben kikaptam Bébi. Ne aggódj.
- Ez az állat akkor sem maradhatna itt. Mi lesz, ha
megint meg akarja etetni a macskát valamelyik hörcsögömmel?!
- Bébi – lépett közelebb Jaewook, hogy lenyugtassa az idegileg
nagyon kibukott Szöszit.
- Ne Bébizz itt nekem, és ne gyere a közelembe, amíg a
kezedben van az a dög!
- Jó. – hajtotta le fejét bánatosan Jaewook, miközben a
cicussal a kezében kezdett el kivonulni a szobából.
Yeonji mellé érve a kutya megindult maga után rántva
Jungkyunt, aki csak annyit mondott „Yeonji macsek!” és a kuyta habozni kezdett
gazdája és a cica között mozgatva tekintetét ide-oda. Végül ülve maradt.
- Ügyes vagy! – guggolt le mellé Jungkyun és kutya kekszet
adott neki, miközben megsimogatta feje búbját. – Egy probléma kilőve. –
mosolygott fel ránk.
- Ezt hogyan?! – hüledezett Hyuntae. – Nekem nem akarta
megcsinálni.
- Este miután feladtátok Jaewookkal, próbálkoztunk egy
picit. És a kekszet azt szereti, szóval minden adott volt. Első éles próba volt
és még minden házi kedvenc él, szóval büszke vagyok a drágámra! – adott neki
puszit. – Amúgy Yuseong! A terráriumokra veszünk fedelet így a cica nem fogja
elérni a hörcsögöket. Hyuntaeről meg gondoskodom. Byunghwa, Royangie a te
szobádban lesz, amíg nincs beszerezve minden és nem vagyunk itthon.
- Ácsi! Hogy akarod szabályozni Hyuntaet, amikor ő a
domináns fél?! – akadt fent Szöszi.
- Nálatok Jaewook az, de ahogy neked is, úgy nekem is
megvannak a módszereim. – kacsintott rá.
Visszamentem a fürdőbe befejezni a fogmosást, a cicust
bezártuk kulcsra a szobába a kis tálkáival és így vonultunk el otthonról az
aznapi programáradatra.
Az állat problémáink kezdtek megoldódni, de Hyuntae állat
ébresztője ugyanúgy megmaradt.
