Amióta nem duettben űztük az ipart, nem igazán volt
egymásra időnk. Nem csak a programáradatok miatt. A tagok problémáival is ő
foglalkozott. Tőle kértek segítséget, de ha viszonzást várt, vagy csak rájuk
szólt, nem hallgattak rá. Elengedték a fülük mellett. Tipikus elvetemült
csürhe, akik a TV műsorokban a maguk módján, de emberibben viselkedtek, kicsit
visszább fogták magukat.
Már
robotszerűen mozogtam. Nem figyelve lépéseimre vezettem végig mozdulatokat.
Annyit gyakoroltuk már a lépéseket, hogy bekötözött szemmel is menne a
koreográfia anélkül. hogy bárki ütközne a másikkal.
- Fél óra pihenő! – állította le a zenét a
koreográfusunk.
A
csapat egy emberként rogyott a padlóra, és terült szét. Hajnali hat óta csak
próbáltunk és próbáltunk. Ez volt a harmadik pihenőnk. Két és fél óra után ránk
fért.
Lihegve
figyeltem a tükörben, ahogy Jaebum ülve, csukott szemekkel is a mozdulatokat
próbálja. Hiába… Nem fog változni: maximalista marad, még ha hibátlanul is
tudja a koreográfiákat.
Yugyeom
nem bírta a csendet, így miután életet lehelt pihenő végtagjaiba a géphez
sétált és a hangfalakra kötve telefonját kezdte el játszani zenéit.
- Srácok! Én kajás vagyok! – nyüszített fel Bambam. –
Megyek és kizabálom a menzát. Van, aki csatlakozik?
- Én! – állt fel mindenki szinte egyszerre.
Jaebum
még a táncnál járt, így a külvilág megszűnt számára. Én pedig ott maradtam,
mert nem akartam egyedül hagyni. A táncterem kiürült, csak ketten maradtunk.
Mellé kúsztam és egy lágy csókot hintettem ajkaira. Abba hagyta az ülve táncolást,
szemeit lassan nyitotta ki.
- Ezt megismételhetnéd. – nyögte, mire újra ajkaira
tapadtam.
Mikor
elváltunk egymástól a hangfalakból egy nagyon ismerős dallam kezdett el szólni.
- Szabad egy táncra? – kérdeztem viccelődve, miközben
felálltam és felé nyújtottam kezem. A Rainism nagyon bennem maradt. Ez is olyan
koreográfia, amit rengeteget gyakoroltunk, annak ellenére, hogy nem volt valami
nehéz.
- Kettőre is. – nevetve állt fel kezembe kapaszkodva.
- Régi idők emlékére? – nevettem el magam tánc közben.
Egy-két
helyen módosítottunk a koreográfián, impro részeket csempészve bele, ahol
közelebb kerültünk egymáshoz, vagy egymáshoz értünk. A szám végére közvetlen
egymással szembe álltunk, arcaink pár centire voltak csak egymástól.
Yugyeom
nem tudom milyen listát tett be, de komolyan jó zenék. Amolyan színész karrieri
nosztalgia, vagy nem is tudom. A Heartbreaker a Rainism befejezésünk után
hihetetlenül ide illett, ha már Dream High koreográfiákat táncolunk. És itt
komolyan csak a táncra gondolok, mert a szöveg nem passzolt a kettőnk
kapcsolatához.
Jaebum
felvette a sorozatbeli karakterét. Krumpolt, játszotta az egoistát, miközben
folyamatosan a tükör felé lökdösött. Amikor hátam teljesen a tükörhöz ért -
megmarkolva mellkasomnál a pólót – csípőjétől indítva egy hullámot dörgölőzött
hozzám. A hullám befejezése egy szenvedélyes csók volt, miközben teljesen
hozzám simult.
Már
nem mellkasomnál gyűrte a pólót. Alfeleink összeértek, kezeit pólóm alá vezetve
simogatta oldalaim, tovább falva ajkaim. Egyik kezével végigsimított derekamon,
majd kezeit nadrágomba vezetve markolt hátsó felembe. Belenyögtem csókunkba.
Átfordítottam, és én préseltem csípőmmel a tükörhöz. Kezeimmel mellette
támaszkodtam meg. Kezeit kihúzta nadrágomból és úgy markolászta hátsóm, mire
újra és újra belenyögtem szájába.
Puffanást
hallottunk, így egymástól elválva fordultunk a hang irányába.
- Bocs a zavarásért. – szólalt meg először Yugyeom
szemeit takaró Mark, ami feltűnően nem tetszett a fiatalabbnak. Jackson Bambam
szemeit takarta el, akit nem zavart, hogy nem lát. Youngjae tátott szájjal
bámult ránk. Kicsit távolabb léptünk a tükörtől és egymástól.
- Srácok, értem én, hogy dúlnak a hormonok – szólalt meg
Jackson – de kicsik is vannak itt. – bökött fejjel a két eltakart szemű tag
felé. – Ha dugni akartok, miért nem mondjátok, hogy szeretnétek kettesben
lenni, és jól érezni egymást?
- Hogy én hányszor próbálkoztam… - csóválta fejét Jaebum
lemondóan.
- Hyung, nem akarsz inkább Jinyounggal osztozni a szobán?
– kérdezte Youngjae.
- Na, megjöttem! – jelent meg koreográfusunk, aki az
ajtóban megtorpant a földön szétterülő ételdarabok miatt. – Ez…?! Takarítsátok
föl!
- Miért mi? Mire vannak a takarítók? – háborodott fel
Jackson.
- Csak csináljátok. – jelent meg menedzserünk is.
Mark
kiviharzott a teremből és takarító felszereléssel tért vissza. Mi figyeltük,
ahogy felsöpörte, felmosta, majd kidobta a földdel közeli viszonyba került
ételdarabkákat. Amolyan tipikus munkamegosztás volt ez nálunk: egy csinálja, a
többi nézi. A takarító eszközöket az egyik sarokba rakta, mondván később
visszaviszi.
- Akkor folytassuk. – indult meg a terem eleje fele
tánctanárunk.
- Álló fasszal nehéz lesz. – suttogta nekünk Jackson, miközben elhaladt mögöttünk.
Nevetve
álltunk a helyünkre.
- Melyik tapogatta végig a tükröt?! – kapott idegbajt
tanárunk. Jaebummel egymásra néztünk.
- Én voltam. – szólalt meg Jackson. – Csak szórakoztam,
szóval neki mentem a tükörnek. – és megmutatta, mit nem csinált. Kezeit és jobb
lábát felemelve nyomódott a tükörnek. – Látja? Pont így.
Mindenkiből
kitört a nevetés.
- Így nem lehet dolgozni. Mára ennyi. – haját tépve
hagyta el a termet, de mielőtt kiért volna, még kiabált – A tükröt is
takarítsátok le!
- Na, ezt passzolom. – szólalt meg Mark.
- Én is! – kiáltotta a két legfiatalabb egyszerre.
- Srácok, srácok… Hé! Még jó, hogy a két jó madár
takarít. – jelentette ki Jackson.
- Mi? Nem! – vágtuk rá egyszerre.
- Persze, hogy ti. Ti csináltátok… Meg van egy ajánlatom:
ha megcsináljátok, elintézek nektek egy csapat mentes szabadnapot, hogy jól érezzétek
egymást.
- Meggyőztél! – vágtam rá.
- A holnapi nap a tiétek.
- Hogy-hogy? – kerekedtek ki Jaebum szemei.
- Úgy drága leaderem, – karolta át Jackson – hogy
panaszkodtál, már mennyire fáradt a csapat, és legalább egy szabadnapot kapjunk
a Japán debüt előtt, hogy rábólintottak a fejesek. Kajálás közben drága
menedzserünk megsúgta, így hoztunk nektek is, hogy miután kiborítottuk a
koreográfust, közösen elfogyasztva azokat a finomságokat, amik miattatok a
földön kötöttek ki, közösen lelépve, kiheverjük a nagy hajtást, a még nagyobb
hajtás előtt. – vigyorgott rá. – De ti még takarítotok, szóval úszik a program.
Aztán csak ügyesen. – kacsintott ránk és elhagyta a termet a csapat többi
tagjával.
Jaebum
ismét a tükörnek nyomott, és hevesen kapott ajkaim után. A terem ajtaja kinyílt
egy résnyire, majd Jackson dugta be a fejét.
- Tudtam, hogy nem
juttok el a takarító szerekért, ezért idehoztam. – tette be a résen a
papírkéztörlőt és az ablak tisztítót. – Zenét kapcsoljatok, hogy ne
hallatszódjon ki, amit csináltok – azzal becsukta az ajtót. – Ja, és miután
végigtaperoljátok megint, ne felejtsétek el csíkmentesre sikálni.
Jaebum
feldugta telefonját a hangfalakra. Amint ezzel meg volt, jött és préselt újból
a tükörnek, aznap már sokadjára.
