Állatmentő akció (BIGFLO; Yaoi)

- Yeonji, ne! – kiabált futva kutyája után Jungkyun egy szál alsógatyában. – Hozd vissza! - A nagy fehér kutya szájában a takaró csücske volt, a takarón pedig egy alsó nadrág. – Yeonji, állj már meg! – rimánkodott a barna hajú, de kutyája csak azért sem állt meg.

- Te, Jaewook. Nem kéne segíteni neki? – érdeklődött Yuseong párjától.

- Áh, dehogy. Hadd rohangáljon.

A nappaliban ültünk. Jaewook és Yuseong a kanapét foglalták el, ahogy a Szöszi a Vörös ölében feküdt. Én könyvet olvastam volna a fotelben. Három napja próbálom elolvasni ezt az oldalt, de nem hagynak figyelni. Zajban nem tudok koncentrálni.

- Néha olyan gonosz vagy. – ült fel párja öléből Yuseong, hogy vezetőnk segítségére siessen.

Megállt a kutya előtt terpeszben és széttárta karjait. Yeonji elengedte a takarót, ráugrott a kis Szöszire és elkezdte nyalogatni az arcát. Jungkyun kihasználva az alkalmat összeszedte az ágyneműjét és Hyuntae alsónadrágját.

- Kösz, Yuseong.

Yeonjinak feltűnt, hogy gazdája épp szökni készült így fordítottak a fogócska felállásán. Jungkyun utolsó pillanatban csukta be kutyája előtt a szobaajtót, aki kaparászva és nyüszítve akarta magát visszakönyörögni a szobán belülre.

- Tiszta nyál vagy. – nézett végig Jaewook barátján.

- Ne is mond. Dori, Tori, és Duri nem csinálnak ilyet. – jobb kezét végighúzta az arcán majd lerázta, mintha ennek a mozdulatnak köszönhetően megszabadult volna az arcán lévő nyáltól.

- Megcsókolnálak, de előbb mossuk le a pofidat. Nem akarom megkóstolni Yeonji nyálát.

- Hogy te milyen érzéketlen tudsz lenni. – hitetlenkedett Yuseong a fejét csóválva.

- Bocsánat. – biggyesztette le ajkait Jaewook. – De akkor is mossuk le. – kézen ragadta és maga után húzta a konyhába.

A nappaliból rálátás van a konyhára, így láttam, hogy a sütőn lévő konyharuhát a csap alatt bevizezi, majd finomkodva letörli Yuseong arcát. Abba maradt az arc törlés. Egy ideig csak bámulták egymást, aztán Szöszi hirtelen a Vörös ajakaira tapadt.

Felháborodva csaptam össze a könyvet a kezemben, miközben felpattantam a fotelból.

- Ya! Kövessétek Jungkyunék példáját és menjetek szobára!

Felpaprikázva a szobámba vágtattam. Ledőltem az ágyamra, a könyvet az ágy melletti éjjeliszekrényre dobtam és lehunyva szemeim igyekeztem elaludni, kihasználva a szabad napot.

Arra ébredtem, hogy valamelyik rám veti magát, aminek köszönhetően egy hatalmas, fájdalommal teli nyögéssel ültem fel, majd dőltem vissza a párnák közé.

- Te állat! – nyögtem a még mindig rajtam fetrengőre.

- Hyung! – csillantak fel Hyuntae szemei. – Ébren vagy?

- Nem!

- És mikor leszel ébren?

- Soha.

- Hyung! – kezdett el ugrálni rajtam.

- Öt perc. Jó?! Adj öt percet! – nyögtem megint, miközben próbáltam lelökni magamról.

Kivonult a szobából én meg átfordultam és folytattam korábbi tevékenykedésem – az alvást.

Ezt egészen addig folytattam, míg csapatunk legfiatalabb tagja rám nem vetette magát megint.

- Ya! Kínozz mást! – kiáltottam rá.

- De csak te vagy itthon. – biggyesztette le ajkait.

- A többiek hol vannak?

- Jungkyun bement a kiadóba, mert ott hagyott valamit. Yuseong és Jaewook pedig bevásárolnak, mert üres a hűtő. Amúgy ideje lenne felkelned. Délután öt múlt és ebédelni, sem ebédeltél már velünk.

- A többiek mikor mentek el?

- Úgy egy órája, szóval nemsokára itthon lesznek. – kattant a zár. – Na, végszóra. – korgott a hasa így kisétált a szobából.

Ledobtam magamról az átizzadt felsőmet, a szekrényből kihalásztam egy tisztát és a konyhába menet belebújtam. Egy hiszti roham közepébe csöppentem.

- De nem akarok egy macskát a lakásba! – kiabált Yuseong.

- Én meg hörcsögöket. – szólt közbe Hyuntae.

- De ez egy kóbor macska! Az utcán szedte össze! – mutogatott hevesen Jaewookra.

- Még egy ok, hogy maradjon. – szólalt meg a Vörös nyugodtan.

Értetlen fejjel figyeltem a történteket, Jungkyun meg erősen gondolkodott valamin.

- Te vagy a vezető Jungkyun. – nézett rá hevesen és esdeklőn Yuseong. – Mondd neki, hogy tegye ki a szűrét.

Jungkyunnak fel sem tűnt, hogy hozzá szóltak, annyira gondolkozott.

- Meg fogja enni a hörcsögeimet! – toporzékolt Szöszi.

- Még egy ok, hogy maradjon a kis szőrpamacs. – nevetett fel Hyuntae. – Tényleg, neve van már?

- Arra gondoltam, hogy lehetne Royangie. – felelte Jaewook és ahogy a fiatalabb fele fordult megláttam a kezében tartott foltos fehér cicust.

- Byunghwa! – kapta felém a tekintetét Jungkyun. – Hyuntae utálja a hörcsögöket, mi meg mind a saját kedvencünk pártját fogjuk. Berry a szüleidnél van így tied a döntés. Rajtad múlik, hogy bővül e a csapat, vagy sem.

Én döntsek? ÉN?!

- Hyung! – nézett rám a három fiatalabb kérlelő tekintettel.

- Ha figyelembe vesszük, hogy van egy Yeonjink, három hörcsögünk, meg egy Hyuntaenk… Az a macska már nem oszt, nem szoroz. – rándítottam meg a vállam.

- Ya! Ne fikázzuk a kisebbet. – kulcsolta össze a mellkasa előtt a kezét a maknaenk.

- A cicus marad. – jelentette ki Jungkyun.

- Hyung, megfoghatom a cicát? – érdeklődött a már fekete hajjal parádézó bohócunk.

- Persze, de csak óvatosan. – nyújtotta át az újdonsült kis kedvencét Jaewook.

Tudtam, hogy ez lesz.

A macsek megkarmolta Hyuntaet, aki ennek köszönhetően elejtette az állatot. Yeonji utána iramodott a csapat pedig a kutya után.

- Yeonji, ne! – kiabálta egyszerre Jaewook és Hyuntae.

- Nem bántjuk a megoldást a hörcsög problémára! – kiabált tovább legfiatalabb.

Yuseong futás közben tarkón vágta, majd mikor rájött, hogy neki nem érdeke megmenteni a macskát megállt. Jungkyun fütyült egy hangosat hirtelenjében, mire ijedtemben orra buktam, Yeonji felé kapta a fejét így Hyuntae a nyakörvénél lefogta, Jaewook átugrotta a kutyát, bukfencezett egyet és felkapta a szőrgombócot.

- Megvagy! – simogatta nyugtatóan a rémült cicát miközben gügyögött neki.

- Yeonji! Nem bántjuk a barátomat! – korholta Hyuntae a kutyát.

Feltápászkodtam a földről, vissza ballagtam a konyhába. Összedobtam két szendvicset, és a szobámban ülve elfogyasztottam. Csak egy fürdés erejéig dugtam ki az orrom a szobából. Vissza fele menet benéztem a nappaliba, ahol a két legfiatalabb próbálta Yeonjit tanítani arra, hogy nem bántjuk Royangiet.

Reggel korán keltünk. Este megint fellépés van így muszáj egy kicsit gyakorolni. Összepakoltam az edzős cuccom, felvettem a rongyokat, amikre a stylistok rábólintottak és kivonultam elintézni a reggeli tevékenységeim. Épp fogat mostam, amikor hallottam Jaewook ijedt kiabálását:

- Hova viszed? – fogkefével a számban vonultam ki és láttam, hogy Hyuntae a két mellső lábánál fogva viszi be Royangiet Yuseong és Jaewook szobájába.

Szöszi és Vörös eszeveszett tempóban, fénysebességgel száguldottak utánuk. Jaewook beesett a szobába, Yuseong picit tovább csúszott a zoknija miatt, de megkapaszkodott az ajtófélfában és berontott a szobájába.

Lassan én is odaértem és már csak azt láttam, hogy Hyuntae a földön ülve röhög, Jaewook Royangiet, Yuseong pedig Durit, Torit, vagy Dorit szorongatja.

- Itt meg mi történt? – hallottam az ismerős hangot magam mögül.

- Ez az állat – mutogatott hevesen a földön röhögőre Szöszi. – Bedobta Royangiet Torihoz.

- De félre löktem és még időben kikaptam Bébi. Ne aggódj.

- Ez az állat akkor sem maradhatna itt. Mi lesz, ha megint meg akarja etetni a macskát valamelyik hörcsögömmel?!

- Bébi – lépett közelebb Jaewook, hogy lenyugtassa az idegileg nagyon kibukott Szöszit.

- Ne Bébizz itt nekem, és ne gyere a közelembe, amíg a kezedben van az a dög!

- Jó. – hajtotta le fejét bánatosan Jaewook, miközben a cicussal a kezében kezdett el kivonulni a szobából.

Yeonji mellé érve a kutya megindult maga után rántva Jungkyunt, aki csak annyit mondott „Yeonji macsek!” és a kuyta habozni kezdett gazdája és a cica között mozgatva tekintetét ide-oda. Végül ülve maradt.

- Ügyes vagy! – guggolt le mellé Jungkyun és kutya kekszet adott neki, miközben megsimogatta feje búbját. – Egy probléma kilőve. – mosolygott fel ránk.

- Ezt hogyan?! – hüledezett Hyuntae. – Nekem nem akarta megcsinálni.

- Este miután feladtátok Jaewookkal, próbálkoztunk egy picit. És a kekszet azt szereti, szóval minden adott volt. Első éles próba volt és még minden házi kedvenc él, szóval büszke vagyok a drágámra! – adott neki puszit. – Amúgy Yuseong! A terráriumokra veszünk fedelet így a cica nem fogja elérni a hörcsögöket. Hyuntaeről meg gondoskodom. Byunghwa, Royangie a te szobádban lesz, amíg nincs beszerezve minden és nem vagyunk itthon.

- Ácsi! Hogy akarod szabályozni Hyuntaet, amikor ő a domináns fél?! – akadt fent Szöszi.

- Nálatok Jaewook az, de ahogy neked is, úgy nekem is megvannak a módszereim. – kacsintott rá.

Visszamentem a fürdőbe befejezni a fogmosást, a cicust bezártuk kulcsra a szobába a kis tálkáival és így vonultunk el otthonról az aznapi programáradatra.

Az állat problémáink kezdtek megoldódni, de Hyuntae állat ébresztője ugyanúgy megmaradt.

Üzemi balesetek 1. Fejezet

Megjegyzések: slash; fiúxfiú; durva, obszcén szavak elhintve
Jenissi (Topp Dogg) x SUGA (BTS)

Suga – Yoongi szemszögéből írva

Kötelező nyári gyakorlat. Nem pihenhetsz nyáron se. Szakmát akarsz? Akkor év közben és még nyáron is meló van. Ha vendéglátós szakmát akarsz nincs olyan, hogy megszabott ideig dolgozol. Átlagosan nyolc órát. Itt hajnalban jössz és zárásig maradsz, még ha nem is szabadna.

                Vagyis tavaly így volt, csak azóta az étterem tulajt cserélt.

Százhatvan óra és csak most kezdődik. Nyáron nagy a tömeg. Az iskolai koszt helyett éttermin élnek, így a vendégek többsége iskolás, akiknek a szülei nem igen tudnak kaját adni a gyereknek így befizetik egy menüre, hogy „Egyél!”.

                Szakács szeretnék lenni. Mester séf. Az ország, sőt a világ legjobbja. Ha álmodnék, miért tenném kicsiben? Lépésről lépésre, mászom meg a csúcsot. És mint mindig, most is a béka segge alól kell felküzdeni magam. A gyakorlaton lévőket, de még az új szakácsokat is úgy kezelik a régebbi dolgozók, mint a mosogató rongyot. Semmibe veszik még a szimpla konyhai kisegítők is az olyanokat, akiknek meg van a szakma, és már tapasztalattal is rendelkeznek. Ez a konyha hierarchiája mindenhol.

                A pincében lévő öltözőből lassan battyogtam fel a lépcsőn a konyha üzembe. A fiatal főszakács nő nagyban kavargatott valamit. Készülő étel közelébe nem engednek. Mondván úgyis csak elrontanám. Szokásomhoz híven, szerényen odaálltam mellé és üdvözlés után jött a napi legalább kétszázszor elhangzó kérdésem:

- Mit csináljak?

- Nem tudom. Állj arrébb. – felkapta a hússal teli tepsit és elindult a helyiség végébe a sütőkhöz. – Kérdezd meg hátul. Nem is. Inkább csinálj panírt.

- Mennyi tojásból?

- Negyven.

- Mennyi liszt?

- Három kiló.

- Tej?

- Találd már fel magad! – ripakodott rám. – Három.

Visszamentem a pince le-feljáró ajtajához, a lépcső tetejéről elvettem a tojásokat és hátravittem a munkaasztalhoz, aminek egyik felét a konyha mindenese és MinRi, az egyik gyakorlatis csaj foglalta el a reggeli készítésével. Persze csak maguknak csinálnak, és ilyenkor érzem úgy, hogy jó döntés volt reggelizni, mielőtt eljövök otthonról.

Egyesével felcsapkodtam a tojást egy kis salátás tányérba, hogyha rossz, ki tudjam dobni azt az egyet és ne az egészet. Ha jó volt beraktam a panírnak szánt nagy piros tálba. Ezzel végezve hozzáöntöttem két tejet és összekevertem. A krémszínű cuccba egyesével öntöttem a lisztet, csak akkor adva hozzá a következőt, ha csomómentes az előző adaggal. Lemertem egy kisebb adagot egy öt literes vödörbe és elraktam a hűtőbe „Tartalék” felirattal ellátva.

A fekete mosogatóban – ami a korábbi helyemmel, a munkaasztallal van szembe – már most edény-hegyek voltak. Azokon átvergődve elkezdtem lemosni kezemről a már száradó félben lévő masszát. A drót dörzsit is igénybe vettem. Szemem sarkából láttam, hogy elzúg mellettem valaki egy „Megjöttem!” kiáltással, majd egy irritáló sikítás zavarja meg a rádióból szóló zene adta nyugodt hangulatot.

- Oppa! – MinRi felébredt. – Késtél.

- És elmentem! – zúgott el mellettem megint a srác, majd szépen lassan visszatolatott. – Helló. Te meg ki vagy?

- Yoongi. Szakács tanuló. – hajoltam meg, miközben kezem törölgettem egy konyharuhába.

- Ah, értelmes emberi lény! Jenissi vagyok. – mutatkozott be.

- Oppa, megint késtél. – jelent meg mellettünk MinRi.

- És?!

- Oppa, miért nem szeretsz?

- Még mindig itt tartasz?! – emelte fel a hangját.

- Igen. – kezdett el hisztizni a csaj.

- Emlékszel mit mondtam?

- De én azt nem hiszem el! – toporzékolni is elkezdett. Itt volt az a pillanat, amikor úgy éreztem ideje lelépni. Csak arra nem számítottam, hogy Jenissi fogja magát és száját az enyémre nyomja. Ez csak kicsit sokkolt volna. De basszus! A szívem valami hihetetlen idiótán kezdett el viselkedni. Össze-vissza kalimpált.

- Így már elhiszed?!

- Ez csak egy szájra puszi volt. Ilyet az idolok is csinálnak, még sincsenek együtt és nem melegek.

- Csak csókolj vissza! – suttogta, miközben újra ajkaimra hajolt. Ekkor éreztem először, hogy az agyam kikapcsol, és nem tudok gondolkodni. A szívem hevesebben vert és testem magától mozdulva húzta közelebb az alig pár perce megismert srácot.

- Ya! – kiáltott fel MinRi! – Oppa a végén még felfalod! – csapott a hátára az előttem állónak. – De akkor sem tudom elhinni. Yoongi oppa is meleg? – nézett rám.

- Bezony! Ő a barátom. Miatta nem vagy az esetem! – válaszolt helyettem Jenissi.

                Aha, szóval meleg lettem. Anyámék megölnek.

Sokk hatás alatt állva fordultam vissza a mosogatóhoz, ami akár fürdőkád is lehetne, mert akkora. Nem figyelve mit csinálok, úgy pakolgattam az edényeket, hogy be tudjam dugni a dugót. Miután ez megtörtént megnyitottam a csapot. Megszokásból nyúltam a folyó víz alá, ami hiba volt, mert csak a meleget nyitottam meg és a hirtelen jött égető érzés miatt leblokkoltam. Jenissi tépte ki a kezem a víz alól és nyomta a másik csap alá, amiből a hideg ömlött.

- Miért nem figyelsz, mit csinálsz? – korholt. – Figyu, komolyan mondtam, hogy meleg vagyok, és azt is komolyan gondoltam, hogy az esetem vagy. Viszont, ha téged zavar, csak szólj. És kösz, hogy megmentettél azzal, hogy visszacsókoltál. Egyrészt jól esett, más részt meg megszabadultam MinRitől. – kihúzta a kezem a víz alól és adott rá egy puszit. – Gyógy puszi. – mosolygott majd arcomra nyomott egy puszit és vigyorogva elsétált.

                Még sokkosabb állapotban fordultam vissza a mosatlanhoz, miközben a szívem idétlenségét próbáltam szabályozni. Amint kezem a vízbe ért ugrottam egy nagyot.

- Ja, igen. A hideg víz. Az valahogy megint ki maradt. – beszéltem magamban. Már skizofrén is vagyok?!

                A tálak és a merő eszközök már az öblögető részben voltak, mikor kaptam az utasítást, hogy aprítsak hagymát. elballagtam ismét a lépcsőig lehajoltam az odakészített hagymáért. Tálastól felkapva vittem megmosni azt a zöldséget, ami a legszívtelenebb embereket is meg tudja ríkatni. Kivéve, ha megmossuk, és nem hajolunk fölé, amikor daraboljuk. A hagymán kívül már víz is volt a tálba, úgy raktam a munkaasztalra közvetlen a csempe mellé. Összeszedtem egy deszkát meg egy kést és neki álltam megpucolni.

                Amint egy kész volt, félbe vágtam és úgy fordítottam, hogy a gyökeres része ne felém legyen. Elkezdtem hosszában összevágni, majd fordítottam rajta és a csíkokból kockát csináltam. Mikor egy hagyma kész volt szétterítettem és úgyis végigmentem rajta párszor a késsel. A sokadik hagymánál jártam, amikor rosszul fogtam a kést, így az megcsúszott és elvágtam az ujjam. Emeltem a számhoz, hogy bekapom, de amikor feleszméltem, már más szájában volt az ujjam.

                Kikerekedett szemekkel néztem Jenissire. Elakartam húzni a kezem, de szorosabban fogta le. Percekig így szemeztünk. A szívem megint idiótán kezdett viselkedni.

- Minden rendben? – érdeklődött aggódva.

- Ja, csak azt hiszem szívritmus zavarom van.

- Tudom, mit érzel. – nevetett fel. Nem, nem tudod! – Gyere, bekötöm.

Válaszom meg sem várva húzott maga után. Az irodában leültetett a beszélgető fél székébe, míg ő a főnöki székben foglalt helyet, úgy kutakodott a fiókokban.

- Na, meg van! – emelte fel az elsősegélydobozt. – Kérem a kezed.

- Miért vagy itt? – tört ki belőlem, magam sem tudom miért.

- Hogy ellássam a sebed? – nézett rám értetlenül.

- Nem úgy értem. Miért kellett bejönnöd dolgozni?

- Matt részegen mentem haza tegnap.

- És ez hogy függ össze?

- Anyám beszervezett. Választhattam. Vagy szobafogság és pénzelvonás, vagy bejövök mosogatni. Reggel még jobb ötletnek tűnt a szobafogság, de azóta változott a véleményem. – nevetett. – Na, ez is kész. – nézett rám, majd megint ajkaimra puszilt.

- Taeyang! – kiáltott a főnökasszony.

- Anya! – kiáltott vissza Taeyang. Aha, kis hamis. Becenevet ad meg ismerkedésnél…

- Már megint molesztálod a tanulókat! – akadt ki a nő. - Kérlek, ne perelj szexuális zaklatásért! – nézett rám esdeklőn.

- Nem értem miért perelnék…

- De munkahelyi zaklatás miatt tudnál. – hüledezett.

- Maga most rá akar beszélni a perre? – nevetve mentem el a főnök mellett.

- Nyugi anya, jó fej gyerek. – hallottam még Jenissi, azaz Taeyang hangját.

Visszaérve a tűzhelyek közé megcsúsztam a járólapon. Fejben már lepergett előttem az életem és készültem a becsapódásra, de az elmaradt. Kinyitottam szemeim és megpillantottam Taeyangot.

- Vigyázz, csúszik! – nevetett miközben egyenesbe állított. – Valaki kurva gyorsan mossa fel ezt az uszodát! – kiáltotta. Egyszerre három helyről jött vissza a kiáltás:

- Yoongi!

- Nem az új srác! MinRi! Csináld.

Nagyokat pislogva mentem vissza a mosogatóhoz. Épp csak odaálltam, amikor a lábamhoz nyomtak egy forró tepsit. Ez nem az én napom.

Taeyang meg is jelent.

- Figyelhetnél! – esett neki a mindenesnek. – Én is hozzád vágjak egy forró tepsit?!

- Yoongi! A raktárból hozzál ki tíz lisztet! – kiáltotta a főszakács.

- Oké! – kiáltottam vissza és otthagytam a szidó és szidott feleket.

                A raktáron elkezdtem végig futtatni a szemem. Nagyon kiakadtam, amikor megpillantottam a liszt helyét. Melyik retardált teszi a legfelső polcra?! Körülnéztem még egyszer. Az egy literes kis olajok a földön, viszont a kilós lisztek, amiket nem egyesével viszünk ki a polc tetején. Ráadásnak csak az instabil létrával megközelíthető. Még ma meghalok!

                Csak az első fokra léptem fel már dülöngött az egész. Megkapaszkodva a polcokban másztam meg az ötödik fokig. Nagy nehezen kihúztam a lisztet és lejjebb engedve kezem leejtettem a létra mellé a földre. A hirtelen súlyváltozástól lezúgtam a létráról egyenesen Taeyang karjaiba. Mi van?!

- Foglak. – nevetett. – Kifejezetten önveszélyes vagy. Ez tetszik. Vigyázhatok rád?

- Már elengedhetsz.

- Nem akarlak. Valójában te se. Szerinted miért van „szívritmus zavarod”?! Ugyan ezt érzem. Ha gyors vagyok, akkor lassítok, csak adj esélyt.

- Dolgoznom kéne. Tudod, nekem a szakmám függ ettől.

- Ez egy igen?

- Akárhogy nézem, arra a kérdésre nem válaszoltam. Kezdjük a haverkodással, Taeyang. Meg mondjuk az őszinteséggel. Elemezném a bemutatkozásod is, de…

Megcsókolt. A szívem megint meghülyült, az agyam aludni ment, így csak ketten voltunk a raktárban. Még mindig a karjai közt voltam.

- De nem fogod, mert nem hagylak beszélni. – ismét számra tapadt.