Te szeretsz, én is szeretlek

Kirichan-nal írtunk egy random SugaSsit, mert abból sosem elég…
Kiri Suga-Yoongi szemszögeit; Jenissi-Taeyang szemszögeit jómagam írtam.
Figyelem: fiúxfiú szerelem!!!

Műfaj: élet, fluff

Szereplők:

Taeyang (Jenissi)

Yoongi (Suga) 

Egy fóbiás, érzelmileg instabil Yoongi képtelen normálisan gondolkodni, ha az emberek közt van. Olyan dolgokat képzel be, amik nem valósak, és ezt az eleven, mindig jókedvű Taeyang képes kezelni. Az idősebb férfi szereti barátját, és tudja, hogy ez kölcsönös.

Yoongi

Nem akartam menni. Nem! Semennyire sem akartam bemenni abba a hülye moziba, hogy végül végignézzünk egy unalmas történelmi filmet. Igen! Ezeket nagyon utáltam: kosztümök, életrajzi filmek megannyi drámával, és még a történetvezetés is unalmas, és túlzottan vonatottak szoktak lenne.

- Nem! – mondtam már nem tudom mennyiszer, de akármennyire is ellenkeztem, hyungot ez egyáltalán nem hatotta meg. De még mennyire, hogy nem. Egyenesen mögém lépett és fülembe súgott olyan dolgokat, amitől tudja, hogy pillanatok alatt felizgulok, de nem csak hogy az, de rosszul is leszek. Direkt csinálta. Miért is ne élvezné azt, hogy a zsúfolt pláza kellős közepén én azzal vagyok elfoglalva, hogy takargassam a dudoromat és kapkodjam a levegőt. Nem tudom, miért akarta annyira megnézni azt a hülye filmet, de tudtam, ha nem adom be a derekam és megyek vele most azonnal, akkor bizony nem csak suttogni foga fülembe. Sosem volt az a szégyenlős fajta, de én meg pont, hogy utáltam, ha nyilvánosság előtt valamit is csináltunk. Nem arról volt szó, hogy szégyelltem őt, csak ki akarta volna, hogy megvetve nézzenek rá. Senki. És itt volt a legnagyobb ellenségem: a fóbiám, ami miatt képtelen voltam normális életet élni.

- Rendben, rendben! Csak ezt fejezd be – húzódtam el tőle gyorsan még mindig ágyékomat takargatva. Szerencse volt, hogy még tudtam magam tartani, és nem estem össze.

Taeyang

Vizsgaidőszak után nincs is jobb a lazulásnál… Mondjuk még senkit nem láttam heccből beülni egy történelmi filmre lazulás címen… Két srác a moziban általában két csaj kíséretében ül a sorok közt valami romantikus szaron, vagy valami elvetemült vígjátékot és ahhoz hasonlókat nézve… És ilyenkor hiszem azt, hogy az ősök valamit nagyon elszúrtak, mert amilyen laza vagyok, olyannyira történelem buzi is. Persze Yoonginak a kettő sehogy se fér össze, és gyakran hülyének néz emiatt, de ez van.

- Gondolj bele… Kitanultam a belem, nem volt időm rád, és most hogy itt vagyunk, nem akarsz itt lenni velem? Ez egy randi, ami után következik egy egész éjszaka kettesben – váltok magyarázkodásból olyan suttogásba, amivel tudom, hogy hatok rá odalent… - Közös fürdés, kéjes nyögések egész éjszaka – nyújtom el az utolsó szótagot. Odébb léptem és már nyitottam a szám, hogy hangosabban kezdem sorolni az erotikusabbaknál erotikusabb gondolataim, amikor beleegyezett.

Megvettem a jegyeket leghátulra, középre, mert utálom, ha vannak mögöttem, majd a nasi és üdítőszerzés után beültünk a majdnem teljesen üres terembe.

Yoongi

Bementünk a hetes terembe, majd helyet foglaltunk hátul. Nem voltak olyan sokan; nem is szerettem, ha dugig volt a hely. Utáltam, mikor az emberek hangosan felröhögtek, vagy a gyerekek értetlenül kérdezgettek, vagy azt, ha egy pár éppen egymást falta egy akciófilm alatt. Minek jönnek ilyen emberek moziba? Dugni, vagy mi?

A rossz hangulatomat megspékelte az is, hogy pár sorral lejjebb egy szerelmes pár ült, akik szemmel láthatóan ki akarták mutatni, hogy odavannak egymásért. Remek – sóhajtottam, ahogy fejemet unottan a kezemre fektettem. A fények lassan kialudtak, s Taeyang a popcorn evést hirtelen félbehagyta, mert nagy izgalommal szegezte tekintetét a hatalmas vászonra.

Mintha filmnézés közbe nem lehetne enni - ingattam meg a fejem lemondóan. Néha megkérdeztem magamtól, hogy voltam képes megmaradni mellette ennyi ideig. Aztán mindig rájövök, hogy ezt inkább fordítva kéne kérdeznem. És… ilyenkor szoktam eszméletlenül rosszul érezni magam, mert ha nem voltam teljesen beszámítható, olyanokat gondoltam, amiket nem kellett volna.

A hirtelen felvillanó fények megvilágították elképedt, érdeklődéstől csillogó arcát, s ekkor döntöttem el, hogy én is előrefordulok. Csak a szokásos reklámok és előzetesek mentek szinte negyed óráig, de még ezt is élvezte Taeyang.

Taeyang

                Nálam vagy a „figyelek a vászonra”, vagy a „zabálás” ment, a kettő együtt sose. Így mikor a terem elsötétült, visszaraktam az éppen kivett popcornt, nehogy egy szótagról is lemaradjak, hogy a rágás miatt nem hallok. Átnyomtam Yoongi kezébe a papírdobozt, és teljes figyelmemet a vászonnak és a hangszóróknak szenteltem.

Mint a foci drukkerek a meccs időszak alatt az éttermekben, kocsmákban kommentáltam az egész filmet. Többször is felordítottam, hogy „Ez mégis mi a franc volt?”, vagy „Nem is így volt ez az egész csata!”. De a tőlünk nem messze ülő párra is rákiabáltam, hogyha meg akarják enni egymást, vagy csak szimplán dugni akarnak, akkor menjenek szobára, mire a sráctól egy nemzetközileg ismert jelzést kaptam válaszul.

Yoonginak itt már kezdett elege lenni belőlem, és próbálta befogni a szám. Azt még elnézte, hogy végig kommentálom a filmet, mert ahhoz már hozzá volt szokva, de ha másokat kritizáltam hangosan, nyilvános helyen, azt már nem nézte jó szemmel.

Yoongi

Kényelmetlen volt a helyzet, mert rendkívül utáltam, amikor Taeyang hyung csak úgy megszólt másokat. Igaz, én is elküldtem volna őket messzi, de ezt magamban tartottam. Mi jogom van egy olyan embert megszólni, akit nem is ismerek? Az életszemléletem a régmúlt sebei miatt alakult így.

Volt, hogy piszkáltak vagy megvertek, mert tudták, hogy meleg vagyok. Gyerekként ez nagy trauma volt számomra, magamba zárkóztam. Azóta valahogy visszafogottabban öltöztem, nem akartam feltűnő lenni, és próbáltam leplezni melegségemet. Persze nem voltam én sose díszbuzi, de ha lehetett, nem kürtöltem közzé kihez is vonzódom. Már csak az akkor megélt dolgok miatt sem szerettem nyilvánosság előtt bármit is csinálni.

Azonban a megszokott életvitelemet jó pár éve felbolydította egy idióta, akit azóta is szeretek. Igazság szerint az egész kapcsolatunk úgy kezdődött hyunggal, ahogy minden átlagkapcsolat: kinézett magának, aztán lassan megszerzett. Először alig lehetett belőlem kihúzni valamit, de végül rájöttem, hogy amit én csinálok magammal az nem jó. Hyung ráébresztett arra, hogy nyitottabbnak kell lennem, hogy jól érezhessem magam. És vele legtöbbször jól éreztem magam (a mostanit leszámítva). A természetem nem sokat változott, de azért egy kicsit mégis másabb lettem, amit csakis érte tettem, és ezt nem bánom.

- Fejezd már be! – böktem oldalba idegesen hyungot, mire felém kapta a fejét. – Aj, inkább nézd a filmet, még lemaradsz róla – dünnyögtem neki frusztráltan, mert tudtam, hogy ez a pimasz nézése nem jelentett semmi jót.

Taeyang

Amikor oldalba bökött, és figyelmeztetett, hogy állítsak magamon, a szokásos piszkos gondolatok suhantak át lelki szemeim előtt. Szerintem észrevette, mert gyorsan összehúzta magát a székben és tekintetét a vászonra emelte. Engem az oldalba bökése óta valahogy hidegen hagyott az a szar történelem feldolgozás… Esküszöm a kisujjamból jobb filmet szoptam volna ki anélkül, hogy megerőltettem volna magam…

Yoongi úgy csinált, mintha a filmet nézte volna, de láttam, hogy néha felém sandít, hogy akkor meglépem-e azt a lépést, amire számít… Nyakára csúsztattam kezem, miközben közelebb hajoltam hozzá, és betömtem a száját sajátommal. Ha nem a moziban lettünk volna, mással tömködtem volna, de akkor annál is dühösebb lett volna, mint mikor ezután az csók után elváltam tőle…

Tudtam, hogy utálta, ha nyilvánosan csókolom meg, vagy csak a közelében vagyok, de úgy istenigazából tényleg közel. A múltján még nem tette túl magát teljesen, de jó úton haladtam, hogy kihúzzam a benne rejlő energiabombát, amit csak egyszer láttam, amikor matt részegen rám mászott, miután leitattam és meséltem neki magamról, az érzéseimről, meg úgy alapjáraton az identitásomról.

Yoongi

Mérges voltam hyungra, bár leginkább magamra. Mert igaz, hogy nem voltam híve ennek a „szeressük egymást mindenhol” dolognak, de azért néha engedhettem volna, hogy csókot lopjon tőlem. (Igaz, hiába való szokott lenni az ellenkezésem, megcsókolt, ha úgy volt kedve.)

Átjárt az a mostanra már csak kellemetlenné alakult félelmem, s vegyült a csöppnyi élvezettel, amit hyung ajkai nyújtottak nekem. Két-három éve még rettegtem az ilyesfajta dolgoktól, és csak a szobám négy fala között engedtem meg, hogy hozzám érjen. Szerettem Taeyang hyungot, de a bennem kialakult tartózkodás az elnyomta a valódi Yoongit. Olyan voltam, mint egy pszichológusra szoruló ember, aki képtelen legyőzni a fóbiáját. Bár tény, hogy javultam mióta hyunggal együtt vagyunk, de közel sem voltam még ahhoz az állapothoz, amivé szerettem volna válni. Mert én próbálkoztam. Tényleg le akartam győzni, de annyira nehéznek és gyötrelmesnek bizonyult minden szerencsétlen próbálkozásom. 

Elgyengültem, ahogy hyung nyelve a számba csúszott. Itt vesztettem el végleg a józanságom. Hirtelen lebénultam, nem tudtam visszacsókolni. Akartam, de képtelen voltam rá, és bár hyung mindig azt mondta, hogy ez egyáltalán nem zavarja és szeret így engem, én mégis éreztem, hogy nagyon is nyomasztja ez az egész. Ilyenkor mindig magamat hibáztattam. Hiába próbálkozott mosolyogni és hiába próbált a perverzsége mögé bújni, tudtam, hogy csak idők kérdése, és megunja ezt az egészet. Talán egy-két év, és végleg búcsút int nekem. Eddig kibírta, de éreztem, hogy nem sokáig fogja még elviselni, hogy képtelen vagyok őt úgy szeretni, ahogy ő szeretné.

Taeyang

Nem lepődtem meg, hogy nem csókolt vissza, viszont azon hogy nem taszított el, azon annál inkább… Éreztem, hogy megfeszült, de nem lökött el, ami feldobta a hangulatom. Amikor megint meg akartam csókolni, elhúzódott és a popcorn mögé bújt, így nem zaklattam tovább a film végéig, mivel tudtam, hogy most egy kis nyugira van szüksége.

Sokszor a sarokban találtam rá, és volt, hogy hülyének nézett, hogy mit keresek ott, mert a fejében baromságok kavarogtak. Bebeszélt magának dolgokat, mint például, hogy nem szeretem, és csak álltatom magam vele. Jó, a kapcsolatunk még nem lépett át minden hülye akadályt, amit természetesen csak Yoongi természetének volt köszönhető (én sose voltam zűrös ilyen téren, vagy ha mégis, azt is Yoongi-ra kentem, mint egy igazi férfi), de haladtunk.

Nem is tűnt fel, hogy vége a filmnek, amire én rángattam el, de ő nézte végig, én meg lestem azt az értetlen arcát, vagy éppen a hülye pofát egy-egy jelenetnél. Az arc, amit a kiakadásom és a csók után folyamatosan bámultam, felém fordult, és legszívesebben itt rámásztam volna, olyan kölyökkutya szemekkel nézett.

- Szeretnél, még beülni… khm.. valahova kajálni – köszörültem meg a torkom, mert ez a srác már csak azzal felállította a cerkám, ha rám nézett –, vagy megyünk hozzám?

Yoongi

- Inkább menjünk most haza – feleltem, mert rettenetesen kényelmetlenül éreztem volna magam annyi ember között. Általában ilyen voltam, ha rám tört a fóbiám.

Taeyang hyung meglepetten figyelt rám, végül elmosolyodott, s magára kapta a bőrdzsekijét. Olyan gyors volt, hogy alig tudtam vele tartani a lépést. Szinte végigfutott a városon, egyenesen a metróig, s már csak azt vettem észre, hogy mögöttünk összecsapódik a vasajtó és egy női hang bemondja a következő megállót.

Nem értettem, hogy miért siet ennyire, de az igazat megvallva volt egy sejtésem. Leültetett az egyik szabad helyre egy idős asszony és a korlát közé, majd felém állt, s megkapaszkodott. Csak az önelégült mégis kedves vigyorát láttam, akárhányszor felsandítottam rá. Zavartan néztem el róla mindannyiszor, és a kezemmel kezdtem el babrálni.

Le kell győznöm, le kell győznöm – hajtogattam folyamatosan magamba, hogy ne legyek rosszul, s ne kelljen engem ájultan hazavinnie. Mert volt már rá példa egyszer. Pár megállóra voltunk csak a háztól, de nekem így is olyan soknak tűnt az út. Legszívesebben már a lakásában lettem volna, hogy végre nyugalmat érezzek, viszont ez távolínak tűnt jelen pillanatban. Kezdtem egyre nehezebben venni a levegőt, azonban volt még annyi erőm, hogy egy kicsit rendezzem a gondolataimat, így a kényszerszerű gyors levegőutáni kapkodásom is csillapodott.

- Mennyi megálló még? – kérdeztem kétségbeesetten, egy pillanatra sem néztem fel hyungra. Azt akartam, hogy legyen vége ennek a hullámvasútnak.

Taeyang

Egész film alatt korgott a hasa. Hiába zabálta a popcornt… És haza akart menni. Látszott, hogy pánikolt, a szokásos rohama, amikor tömegben van, előjött. Ha aggódóan néztem rá, nem tetszett neki, szóval egy elbűvölő mosoly kíséretében vágtattam ki vele az épületből, le a TÖMEGKÖZLEKEDÉSI eszközig… Oké, sürgősen kell egy jogsi.

Egy megálló volt már csak hátra, amikor sokkal sápadtabb lett és kapkodta a levegőt. Még bírd ki, mindjárt otthon vagyunk! Próbálta szabályozni a légvételét kisebb-nagyobb sikerrel.
Amint hallottam a csingilinget jelezni, hogy leszállhatunk, folytattam a haza rángatását. Két okom volt, de a perverzebbiket ma estére megint elfelejthettem.

Erőszakosan fektettem el a nappaliban, a földre, a dohányzóasztal mellé, miután haza értünk. Óvatosan úgy mozgattam, hogy a lába kényelmesen legyen az asztalkán. Nem hiányzott, hogy elájuljon, és így biztosítva volt a fejébe a vér. Lehunyt szemekkel szuszogott és késztetést éreztem rá, hogy durván szájára marjak, de biztosra vettem, hogy az hiányzik most neki a legkevésbé, hogy erőszakoskodjak vele.

Kimentem a konyhába vízért, de mire visszaértem már aludt. Na, baszd meg!
Átlagember felkapná a párját és ágyba rakná. Nos, nálam ez nem így volt… Bementem a hálóba egy plédért, nagyjából eligazgattam rajta a rongyot, majd nagy szenvedések árán beerőszakoltam a bicepszem a nyaka alá, hogy tartsam a fejét.

 Szeretlek Yoongi, de a hátam szar, így ha nem muszáj, nem emelgetlek!  - Jó éjt puszit nyomtam a homlokára, majd a plafont bámulva gondolkoztam azon, hogy mennyire fogok másnap hülyén járni, mert biztosra vettem, hogy be fog állni a hátam.

Yoongi

Nem bírtam irányítani a testem, szinte csak hyung hangjára és utasításaira reagáltam. Aztán már csak annyi maradt meg, hogy a nappali padlóján fekszem, és egyszerre válik minden sötétté.

Érdekeset álmodtam. Nagyon is érdekeset. Arról szólt az egész, hogy Taeyang hyunggal elmentünk moziba, majd végül a filmnézés egy szeretkezésbe torkollott. Hihetetlen, de ott egyáltalán nem jött elő a fóbiám, se a rohamom és az a kellemetlen, nyomasztó érzés sem. Kifejezetten élveztem vele lenni, és nem zavart, hogy egy nyilvános helyen, megbújva szerettük egymást.

Mikor felébredtem, még pár pillanatig erősen égett agyamban minden egyen képjelenet, amit megálmodtam. Az egyik lábam az asztalon volt, s mikor leemeltem onnan, éreztem, hogy mennyire elzsibbadt. Hyung mellettem feküdt meglehetősen kényelmetlen pozícióban. A nyaka szinte ki volt tekerve, és a jobb keze is furcsán állt, a másik karja meg mögém volt csúsztatva. Szája egyik csücskénél egy kicsi odaszáradt nyálcsík volt, s a haja borzalmasan állt.

Vajon mostanában azért álmodom ilyeneket, mert egyre jobban kezdem levetkőzni a félelmeimet? Valahogy hyung közelében mindig jobb, és itthon már semmiféle tünetet nem produkálok. Ilyenkor még a gondolkodásmódom is megváltozik. Mintha tisztábban és józanabbul látnám a világot.

Lehajtottam a fejemet, majd egy nagyot sóhajtva bújtam Taeyang hyung nyakába. Annyira szerettem. Szerettem, hogy van nekem, és ő képes volt minden hibámmal elfogadni. Nem akartam, hogy megunjon vagy elhagyjon engem. Ha ő nem lenne, nem változtam volna ennyit. És… a legtöbbet érte változtam. Csakis miatta, mert szeretem.

- Hyung – suttogtam halkan. – Én mindent megteszek azért, hogy jobb legyek számodra.

Taeyang

Az álmaim perverzek ha Yoongival alszom. Azaz mindig perverz, és egy kezdő pornófilm rendező megirigyelné a fantáziám. Kár, hogy a valóságban sosem tudnám megcsinálni… Nem Yoongi miatt. Elképzelni eltudom a dolgokat, de valóságba ültetni már nem igazán. Az álmomnak köszönhetően tudtam, hogyha felkelek, a fél pofám nyálban fog úszni.

Yoongi mindig korábban kelt, mint én, így meg sem lepődtem, hogy a nyakamba szuszogott. Éreztem, hogy kegyetlen szívás lesz járnom, de ami jobban zavart a golyóimon lévő súly volt. Nyöszörögtem, de nem az a „jajj, felébredtem”, hanem ez az „orvost, mert meghalok” féle volt!

- Yoongi, a tökeim – nyögtem elhaló hangon. Párom mozdult egyet, hogy jobban halljon, amit a golyóim nem igazán tudtak értékelni. – A faszom – ennyi. nem tudtam kulturáltan beszélni, és egy utolsó ránehezedés még volt a részéről, miközben sűrű bocsánatkérések közepette felállt.

Nagy nehezen ülő helyzetbe tornáztam magam, és elkezdtem masszírozni, hogy egyáltalán él-e még. Yoongi kétségbeesett tekintete, ami arcomat figyelte, reakcióra várt. És bár rohadtul fájtam odalent, a hátam is roppant egy rohadt nagyot, de rávigyorogva próbáltam nyugtatni, hogy rendben leszek, csak segítsen fel. Amikor a lábaimon álltam, elengedett, tettem egy lépést a fürdő felé és közelebbi ismeretségbe kerültem a padlóval.

Yoongi

Aggódva néztem hyung után, de amint összeesett, egyből mellé rohantam és felsegítettem.

- Kellett neked a padlón aludni – korholtam meg, persze hangomban (még ha nem is akartam) az aggodalmam hallatszott nagyobbrészt. – Tudod, hogy rossz a hátad! – nyakamba tettem karját, majd lassan felálltam vele. Nyöszörgött egy kicsit, de férfiasan tűrte a fájdalmat. Óvatos, kimért léptekkel haladtunk biztosan a fürdőszoba felé, miközben aranyosan, néha-néha belenyögve mondatába mondogatott nekem szépeket.

Sikeresen betuszkoltam a fürdőbe, majd budi felé állítottam. Amíg ő azzal volt elfoglalva, hogy lehúzza a nadrágját, és kiürítse magából a tegnap ivott kólát, addig én a csaphoz másztam, és megmostam az arcom. Mire visszafordultam hozzá, addigra végzett. Segélykérően nézett rám, hogy segítsem vissza őt. Azért még a mosdókagylónál megálltunk, hogy meg tudja mosni a kezét, de aztán továbbhaladtunk egyenesen a szobájába.

Kicsi volt a lakás, de otthonos és kellemes. Szerettem itt lenni, és vele meg főképp. Figyelmesen hasra fektettem az ágyra, majd kimentem a konyhába és melegítettem egy kis vizet, hogy az éppen talált konyharuhát be tudjam áztatni. Visszabandukoltam a forró vízzel teli lábassal és a vállamra csapott ronggyal, amiket letettem a kis éjjeliszekrényre.

- Itt vagyok – mondtam, mire csak egy hümmögést kaptam válaszul. Felgyűrtem a felsőjét, majd beáztattam az anyagot, aztán kicsavartam belőle a vizet. Égetett, de a meleg jó volt a húzódásokra, és most pont ez kellett hyungak. Amint a bőréhez ért a forró anyag, felordított egyet, s kegyetlennek titulált.

- Tényleg az volnék? – vontam fel a szemöldökömet, aztán füléhez hajoltam és belefújtam egy aprót. 

Taeyang

Nem tudom, hogy gondolta, hogyha mellette is lehetek, miért aludnék máshol... Szar hát ide vagy oda, akkor is mellette akartam lenni. Gatyám tartalma még megfelelően funkcionált, ami miatt nagy kő esett le a szívemről.

Yoongi mankóként szolgált és mindig elkapott, ha épp ki akartam dőlni. Az ágyon a hasamra fektetett így újabb roppanások hallatszottak a szobában. Amint elhagyta a szobát, fejemet a matracba ütögettem, mert végre volt időnk egymásra, de azt is az én ápolásommal csesszük el.

Amikor visszaért és a hátamra rakta a borogatást, mindenfélének elhordtam, amit nem gondoltam komolyam. Amikor a fülembe fújt (ami természetesen az egyik érzékeny pontom) meg akartam fordulni, magam alá gyűrni és mélyen megcsókolni. Ehelyett visszanyomott az ágyra. – Na, most tényleg kegyetlen vagy. Ahelyett, hogy leápolnád a barátod, csak kínzod - tisztában voltam a mondat kétértelműségével.

Yoongi

- Szeretnéd, ha leápolnálak? – néztem rá gyermekien, bár mindketten tudtuk, hogy nagyon is jól tudom, mire gondolt. Felálltam, és arrébb toltam egy kicsit a forró vízzel teli lábast, majd hyung mellé feküdtem, vigyázva arra, hogy ne okozzak neki még nagyobb fájdalmat.

Csak bámultam rá sután, ő meg nem tudta, hogy mégis mi ütött belém. Egyszer csak elmosolyodott, aztán egy kisebb szisszenés mellett közelebb csúszott hozzám. Átkarolt, egy apró csókot nyomott a homlokomra, és azt suttogta, amit ilyenkor mindig szokott… hogy mennyire szeret.

Lehunytam szemeimet. Éreztem, hogy a mostani józan gondolkodásom csak addig fog tartani, amíg a házban vagyunk, és ez teljesen megőrjített. Arcomat a mellkasába nyomtam, majd erősen átöleltem derekánál, amire újból nyögött egyet.

- Én is szeretlek – dünnyögtem fájdalmas őszinteséggel. Sajnáltam hyungot, hogy egy ilyen alakkal van együtt, mint én. Nem tudtam normális lenni, de én igazából szerettem őt. Tényleg. Nagyon.